DUNA peremfutó orsó
Évekkel ezelőtt egy ismerősömtől kaptam az alábbi képet, ami egy régi katalógusból származik:
Egy csehszlovák (Triplex) és egy magyar (Sabária) orsó között látható a Duna névre keresztelt modell, amely már akkor megragadta fantáziámat, emlékezni véltem ugyanis, hogy valahol már láttam ilyesfajta orsót - vagy legalábbis hasonlót...
Ahogy mondani szokás „ráálltam az ügyre”. A múzeális korú orsókkal (és itt elsősorban a magyar gyártmányokra gondolok) ugyanis az a baj, hogy megfelelő szakirodalom hiányában szinte lehetetlen beazonosításuk. Szép dolog egy régi orsót újra működőképessé tenni, esetleg az érdeklődők számára be is mutatni, de úgy kerek a történet, ha az adott orsó típusát nem csak találgatja az ember. Ha pedig még némi háttérinformáció is rendelkezésre áll, az már maga a Kánaán. A kép és a háttérinformáció itt adott volt, ami jó kiindulási alap, már csak egy orsót kellett hozzá szereznem...
A küldetés teljesítve. Egy szépséghibája azért van a dolognak: sajnos nem sikerült kideríteni, hogy az említett katalógus pontosan melyik évből származik. (Véleményem szerint a háború utáni néhány év jöhet szóba, maximum az ötvenes évek közepével bezárólag)
A megközelítőleg hetvenéves szerkezet egyébként tökéletesen működőképes, sőt meglepően simán fut. Súlya 400 gramm körüli, amivel valószínűleg a nagyobb orsók közé tartozott a maga idejében. Visszaforgásgátlóval még nem rendelkezik, van viszont rugórásegítéses, automatán visszaváltó felkapókarja, egyszerű fékje, valamint még „fékhangja” is.
Formája jellegzetesen robusztus, de összességében egy mai, korszerű peremfutó orsót idéz
Az orsó testéhez képest meglehetősen karcsú hajtókar letekerhető, tengelyét pedig a túloldalon egy kontraanyás rézkupak rögzíti. A felkapókar acélból készült, valamikor talán krómozott lehetett...
A felkapókar visszaváltását ez a kis réztuskó végzi, ám a művelethez nem lenne elég az acál saját rugalmassága
A felkapókar egyik végéhez szerelt rugó szokatlan megoldás lehetett akkoriban, de ha jobban belegondolunk, a képen a manapság korszerűnek nevezett szisztéma ősét láthatjuk
A fék egy bőr- és egy fémlamellából áll mindössze
A fékcsillag az orsóház anyagával megegyező alumínium öntvény, a fékhangot a lehető legegyszerűbb mechanizmus szolgáltatja
A meghajtó szerkezet két fő alkotóeleme az öntvény homlokfogaskerék, illetve a sárgaréz csigatengely. A rotorhoz egy acéltengely van rögzítve, amely belecsúszik a csigatengelybe. Miután a csigatengely helyzetét beállítottuk, a sárga nyíllal jelölt csavarokkal rögzíthető az egész (a tengely túloldalán is van egy csavar).
A dobemelést egy vaslemezből kialakított kar végzi, amely a piros nyíllal jelölt tengelyen billeg előre-hátra, attól függően, hogy a meghajtó homlokfogaskerék vájatában futó stift (zöld nyíl) milyen irányú elmozdulásra kényszeríti
Összességében elmondhatjuk, hogy a Duna orsó egy, a mai szemnek már meglehetősen szokatlan formavilágú darab, de jobban megnézve, több olyan technikai megoldást fedezhetünk fel rajta, amelyek (persze továbbfejlesztve) a korszerű orsókon ilyen-olyan formában a mai napig megtalálhatóak.