ABU Cardinal 4
Talán az ABU orsók örvendenek a legnagyobb népszerűségnek a régi holmik iránt érdeklődő horgászok körében. A sláger a zöld-fehér 33-as és 66-os, én mégis inkább egy valamivel későbbi, a nyolcvanas évek elejéről származó Cardinal 4-est szeretnék bemutatni. Hogy miért? Egyrészt, mert a 33-ast és a 66-ost sokan helyezték már „nagyító alá”, nem szeretnék beállni a sorba. Másrészt pedig a C-széria tagjai talán annyiban lehetnek érdekesebbek számunkra, hogy tökéletesen használhatóak akár a mai, korszerűbb horgászmódszerekhez is – lévén, hogy már néma visszaforgásgátlóval rendelkeznek, ami sokunk számára „alapkövetelmény”.
A fenti mondatot elolvasva felmerülhet a kérdés, hogy miért is kellene huszonéves orsók között keresgélni, ha egy megbízható darabot szeretne az ember a magáénak tudni? A nosztalgia mellett észérvek is szólnak mellettük! Természetesen nem csak a régiek között találhatunk hosszú távon is jól működő típusokat - én is használok korszerű, bonyolultabb szerkezetű, precízen illesztett orsókat, amik könnyebbek, modernebb formájúak, és jelenleg (1-2 évesen) tökéletesen működnek. A hangsúly a jelenleg szón van - nehezen tudom elképzelni ugyanis, hogy egy spiáter és műanyag alkatrészekből álló szerkezet annyira tartós legyen, mint egy bronzból és acélból készült. Valószínűnek tartom egyébként, hogy a mai orsók nagy része is működőképes lehet két évtized múlva, de már messze nem tökéletesen : egy kicsit kattognak, kotyognak-lötyögnek, „darálnak” majd, a műanyag burkolatok némelyike megreped, a krómfesték is lepattog előbb-utóbb. Éppen akkorra válnak majd zavaróvá ezek a problémák, akkor kényszerülünk majd lecserélni, amikor már sok szép emlék fűződik az orsóhoz…
Ha hajlandóak vagyunk némi kompromisszumra (elviseljük például az azonnali visszaforgásgátló hiányát) és választunk egy olyan orsót, mint a C4-es, akkor ez a veszély nem fenyeget, kis odafigyeléssel, megfelelő karbantartás mellett gyakorlatilag az örökkévalóságig használhatjuk – ráadásul problémamentesen, zavaró zörejek-zajok, túlzott esztétikai leromlás nélkül.
A C4-es háza, rotorja, hajtókarja fémből készült, dobja strapabíró műanyag. Meghajtó szerkezete megérdemli a legnagyobb elismerést, mind az anyagminőséget, mind az illesztések, az összeszerelés precizitását illetően.
A bronz meghajtó homlokfogaskerék tengelye acél, két oldalán egy-egy bronzperselyben fut. Ugyancsak bronzperselyben fut az acél csigatengely hátsó vége, az orsónyakban pedig megtalálhatjuk az egyetlen golyóscsapágyat. A dobemelést ennél a szériánál már egy külön fogaskerék végzi, mely természetesen szintén bronzból készült, a dobemelő tengelyhez hasonlóan.
Az ABU-tól megszokott módon a fék hátra-alulra került, a fém és teflon lamellákból álló szerkezet letapadásmentesen működik. Az egyetlen negatívum, amit a teljesség kedvéért talán nem árt megemlíteni : a modern orsókhoz képest kissé erősebb vibráció érezhető a rotor felől.
Az apró részletek is igényesek, a feliratok esztétikusak, az orsó minőségét jellemzi, hogy még a kis, aranyszínű címer is fémből készült…
A rendhagyó fékmegoldás már önmagában is különleges megjelenést kölcsönöz az orsónak
Műanyag dob, teflonperselyen forgó, kerámia zsinórvezető görgő.
Hallottam/olvastam már kritikákat a felkapókar ollórugójáról – hát… ha csak annyi gondunk lenne minden orsóval, hogy ötévente kicseréltetünk benne egy rugót, pár Ft-ért, azt hiszem, semmi okunk nem lenne panaszra
A dobemelő tengely is bronzból készült, ami azért nem túl gyakori...
Hosszú távú használatra tervezve!