HOKÉV horgászbotok és egyebek...

HOKÉV horgászbotok képekkel, horgászbotok felújítása - részletes, fényképes leírással, horgászorsók a '70-es, '80-as évekből, régi horgászorsók felújítása, karbantartása

 

Régi horgászbotok felújítása

Gyűrűzés

 

   Ha a gyűrűk helye megvan, akkor következhet azok felkötése. Ezt képekkel illusztrálom a könnyebb érthetőség kedvéért.

A következő dolgokra lesz szükségünk :

  • olló
  • éles kés
  • pillanatragasztó
  • „Tesa” (festő) szalag, szigetelő szalag vagy cellux
  •  ha díszítést is szeretnénk készíteni, akkor alumínium szalag
  • cérna
  • az elkészült kötések lakkozásához csónaklakk vagy nitrólakk

 

hf5.jpg

 

   A cérnát pl. „bőrvarró cérna” néven vásárolhatjuk meg, méteráru boltokban (120m kb. 350 Ft).  Többféle színben kapható, a leggyakrabban használt a fekete. Fontos, hogy teljesen műanyag legyen, mert a pamut cérnák bolyhosodnak.

A díszítéshez használt alumínium szalag légtechnikai szakboltokban, barkácsáruházakban kapható, ezüst vagy arany színben (párszáz Ft-tól).

Az alábbiakban az általam alkalmazott, egyszerűsített kötést mutatom be. Természetesen lehet más szisztémát is alkalmazni, de ez a módszer egyszerű, és precízen elkészítve garantáltan biztonságosan tartja a gyűrűket (gyakran használom a felújított botjaimat, és eddig semmi ilyen jellegű probléma nem adódott).

A gyűrűk talpát, a gyűrűzés megkezdése előtt nem árt finom reszelővel – csiszolópapírral „áramvonalasabbá tenni”, az éleit legömbölyíteni, mert így könnyebben és szebben tekerhető rá a cérna.

 

hf6.jpg

 

   A gyűrűzést a nyéltaggal, a keverőgyűrűvel (a legnagyobb gyűrű) kezdjük.

Első lépésként a ragasztószalaggal rögzítsük a helyére a gyűrűt (csak azt az egyet, amit éppen kötni akarunk), ügyelve arra, hogy a ragasztószalag ne takarja el a gyűrű teljes talpát – az elkeskenyedő vége legyen szabadon, mert ebből az irányból tekerjük majd rá a cérnát. Ne felejtsük el a keverőgyűrűt az orsótartóval egy irányba állítani – ehhez célszerű befogatni egy orsót, így könnyebb a helyes irányt „belőni”. Ha ezzel megvagyunk, esetleg egy kis csepp pillanatragasztóval biztosabbá tehetjük ezt az átmeneti rögzítést.

 

hf7.jpg

 

    A díszítéshez használt 1-1,5 cm szélesre vágott alumínium szalagot ilyenkor kell a helyére ragasztani, a gyűrűk talpának végétől pár milliméter távolságban.

 

hf8.jpg

 

   A cérna végét tekerjük pár menettel a bottestre, majd rögzítsük ragasztószalaggal.

 

hf9.jpg

 

   A jobb kezünkkel kezdjük el forgatni a botot, a bal kezünkkel a cérnát tartsuk (megfelelő erősséggel), hogy a menetek szorosan egymás mellé kerüljenek. Előfordulhat, hogy elsőre nem sikerül tökéletesen, de ne adjuk fel, ha párszor elkezdjük elölről, kis gyakorlással nagyon egyszerűen el tudunk majd készíteni egy szép kötést.

 

hf10.jpg

 

   A díszítő csíkra az első néhány menetet még szorosan tekerjük, majd ritkán – így alakul ki a tulajdonképpeni díszítés. Az utolsó néhány menet pedig szintén szorosan egymás mellé kerüljön.

 

hf11.jpg

 

   Ha elértük a gyűrű talpát (amit előzőleg szépen legömbölyítettünk), akkor azon is szép szorosan fognak állni a menetek. Ha elértük az átmeneti rögzítéshez használt ragasztószalagot, akkor azt már levehetjük – a másik oldali ragasztószalag, és a már elkészült kötés elég stabilan fogja tartani.

 

hf12.jpg

hf13.jpg

 

   A gyűrű lábaihoz érve fejezzük be a kötést : vágjuk el a cérnát, a szükségesnél kb 10-15 cm-rel hosszabbra, fűzzük át a túloldalra, húzzuk be szorosan a gyűrű talpa alá, és rögzítsük egy csepp pillanatragasztóval. A felesleges ragasztót gyorsan töröljük le.

 

hf14.jpg

hf15.jpg

 

   Vágjuk le a felesleges cérnát.

 

hf16.jpg

 

   A kötés túloldalát is rögzítsük : az utolsó menet alsó részére cseppentsünk egy csepp pillanatragasztót, majd azonnal töröljük is le egy ronggyal – így a cérna már rögzítve is van.

 

hf17.jpg

 

   Vágjuk el egy éles késsel a cérnát, hogy az elvágott cérnavég szépen a meglévő menetekhez idomuljon (vigyázzunk, hogy a bot festését lehetőleg ne rongáljuk meg).

 

hf18.jpg

 

   Majd még egy csepp pillanatragasztóval tegyük még biztosabbá a rögzítést (a felesleget azonnal, gyorsan töröljük le).

   A kés hegyével utólag még eligazgathatjuk kicsit a meneteket, ha szükséges.

 

hf20.jpg

 

   El is készült a gyűrűkötésünk, már csak a gyűrű túloldalán kell elvégeznünk ugyanezt a műveletsort, utána pedig az összes többi gyűrűn Vigyor

 

 

 

   A toldás fémhüvelye előtti kötést hasonlóan kezdjük, a végén pedig pillanatragasztóval (vagy a hagyományos módszerrel – melyről a későbbiekben esik szó) rögzíthetjük.

 

hf22.jpg

 

   A fémhüvelyhez közelítve a kötéssel (kb. 2 mm-rel előtte), cseppentsünk egy kis pillanatragasztót a bottestre, majd folytassuk a kötést.

 

hf23.jpg

 

   Elérve a fémhüvelyig, fejezzük be a kötést – rögzítsük a cérnát (a bot alsó, gyűrűk felőli oldalán) pillanatragasztóval, majd vágjuk el a cérnát.

 

hf26.jpg

 

   Ha mindezzel megvagyunk, akkor jöhet a szokásos, utolsó csepp pillanatragasztó a cérnavégre, a felesleget pedig töröljük le azonnal.

   Ezen a képen egyébként jól látszik az a hiba, melyet már említettem (ennek kiigazgatásához szükséges a kés) : az alumínium szalag szélénél (a szalag szélének egyenetlensége miatt) gyakran nem sikerül szorosan egymás mellé tekerni a meneteket. Semmi probléma, a végén egy tompább hegyű késsel egyszerűen eligazgathatjuk.

 

   A spiccgyűrű rögzítésére szintén ideális az Uverapid, de ha egyébként nincs rá szükségünk, és csak ezért nem akarunk venni, akkor használhatjuk az olcsóbb pillanatragasztót is.

   A pillanatragasztó viszont gyorsabban köt, mint ahogy a helyes irányba tudnánk fordítani a gyűrűt, ezért először ragasztó nélkül rátolva, vékony alkoholos filccel jelöljük össze a spiccgyűrű helyes irányát a bottesten és a gyűrű hüvelyén. Ezt követően a bottestre cseppentsünk egy kis ragasztót, majd hirtelen mozdulattal - a jelölést figyelve – toljuk a helyére a spiccgyűrűt.

   A tömör üvegbotok spiccét nyugodtan megfaraghatjuk kissé, ha a spiccgyűrű hüvelye ezt megkívánja - ez nem gyengít a spicc anyagán annyit, hogy hátrányunk származna belőle.

 

 hf25.jpg

 

 

   Az elkészített kötéseket én egy réteg csónaklakkal vagy 1-2 vékony réteg, nagyon híg nitrólakkal szoktam bevonni, kis ecsettel. Azért írtam le mindkét alternatívát, mert néhány gyűrűkötés lakkozásához nincs szükség nagy mennyiségű lakkra - ha valakinek esetleg van otthon az egyik féléből, nem szükséges vásárolnia egy teljes dobozt a másikból. A csónaklakkal egyébként könnyebb dolgozni, mert a nitrólakk rendkívül hamar megköt, de a végeredményt tekintve, a célra mindkettő alkalmas. Ha több rétegben lakkozunk, a rétegek között tartsuk be a lakk dobozán előírt száradási időt, különben opálos színűvé válik az egész.

   Egyesek a csillagászati áron, nem kevés utánajárással beszerezhető, speciális, horgászbot gyűrűzéshez kifejlesztett lakkra esküsznek - aki komolyabban kíván a témával foglalkozni, sajnos kísérletezgetésre kényszerül, mert hazánkban sem szakirodalomból, sem a kimondottan horgászbotépítéssel/javítással kapcsolatos anyagokból nem túl bőséges a választék ...

 

   Ezzel tulajdonképpen készen is vagyunk!

Természetesen létezik a horgászbotok felújításának profibb módja is, de az itt ismertetett módszer talán a legegyszerűbb, és - némi gyakorlás után - házilag is könnyen kivitelezhető. Az ily módon felújított horgászbot alkalmassá válik akár rendszeres használatra is. Ha a pillanatragasztóval megfelelően rögzítettük a végeket, a lakkal plusz tartást adtunk a kötéseknek, még sérülés esetén sem áll fenn annak a veszélye, hogy megbomlanának, letekerednének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 111
Tegnapi: 233
Heti: 344
Havi: 3 435
Össz.: 870 506

Látogatottság növelés
Oldal: RÉGI HORGÁSZBOTOK FELÚJÍTÁSA - Gyűrűzés
HOKÉV horgászbotok és egyebek... - © 2008 - 2024 - hokevhorgaszbotok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »