Régi horgászbotok felújítása

Gyűrűzés

 

   Ha a gyűrűk helye megvan, akkor következhet azok felkötése. Ezt képekkel illusztrálom a könnyebb érthetőség kedvéért.

A következő dolgokra lesz szükségünk :

• olló

• éles kés

• pillanatragasztó

• „Tesa” (festő) szalag, szigetelő szalag vagy cellux

•  ha díszítést is szeretnénk készíteni, akkor alumínium szalag

• cérna

• az elkészült kötések lakkozásához csónaklakk vagy nitrólakk

 

 

   A cérnát pl. „bőrvarró cérna” néven vásárolhatjuk meg, méteráru boltokban (120m kb. 350 Ft).  Többféle színben kapható, a leggyakrabban használt a fekete. Fontos, hogy teljesen műanyag legyen, mert a pamut cérnák bolyhosodnak.

A díszítéshez használt alumínium szalag légtechnikai szakboltokban, barkácsáruházakban kapható, ezüst vagy arany színben (párszáz Ft-tól).

Az alábbiakban az általam alkalmazott, egyszerűsített kötést mutatom be. Természetesen lehet más szisztémát is alkalmazni, de ez a módszer egyszerű, és precízen elkészítve garantáltan biztonságosan tartja a gyűrűket (gyakran használom a felújított botjaimat, és eddig semmi ilyen jellegű probléma nem adódott).

A gyűrűk talpát, a gyűrűzés megkezdése előtt nem árt finom reszelővel – csiszolópapírral „áramvonalasabbá tenni”, az éleit legömbölyíteni, mert így könnyebben és szebben tekerhető rá a cérna.

 

 

   A gyűrűzést a nyéltaggal, a keverőgyűrűvel (a legnagyobb gyűrű) kezdjük.

Első lépésként a ragasztószalaggal rögzítsük a helyére a gyűrűt (csak azt az egyet, amit éppen kötni akarunk), ügyelve arra, hogy a ragasztószalag ne takarja el a gyűrű teljes talpát – az elkeskenyedő vége legyen szabadon, mert ebből az irányból tekerjük majd rá a cérnát. Ne felejtsük el a keverőgyűrűt az orsótartóval egy irányba állítani – ehhez célszerű befogatni egy orsót, így könnyebb a helyes irányt „belőni”. Ha ezzel megvagyunk, esetleg egy kis csepp pillanatragasztóval biztosabbá tehetjük ezt az átmeneti rögzítést.

 

 

    A díszítéshez használt 1-1,5 cm szélesre vágott alumínium szalagot ilyenkor kell a helyére ragasztani, a gyűrűk talpának végétől pár milliméter távolságban.

 

 

   A cérna végét tekerjük pár menettel a bottestre, majd rögzítsük ragasztószalaggal.

 

 

   A jobb kezünkkel kezdjük el forgatni a botot, a bal kezünkkel a cérnát tartsuk (megfelelő erősséggel), hogy a menetek szorosan egymás mellé kerüljenek. Előfordulhat, hogy elsőre nem sikerül tökéletesen, de ne adjuk fel, ha párszor elkezdjük elölről, kis gyakorlással nagyon egyszerűen el tudunk majd készíteni egy szép kötést.

 

 

   A díszítő csíkra az első néhány menetet még szorosan tekerjük, majd ritkán – így alakul ki a tulajdonképpeni díszítés. Az utolsó néhány menet pedig szintén szorosan egymás mellé kerüljön.

 

 

   Ha elértük a gyűrű talpát (amit előzőleg szépen legömbölyítettünk), akkor azon is szép szorosan fognak állni a menetek. Ha elértük az átmeneti rögzítéshez használt ragasztószalagot, akkor azt már levehetjük – a másik oldali ragasztószalag, és a már elkészült kötés elég stabilan fogja tartani.

 

 

   A gyűrű lábaihoz érve fejezzük be a kötést : vágjuk el a cérnát, a szükségesnél kb 10-15 cm-rel hosszabbra, fűzzük át a túloldalra, húzzuk be szorosan a gyűrű talpa alá, és rögzítsük egy csepp pillanatragasztóval. A felesleges ragasztót gyorsan töröljük le.

 

 

   Vágjuk le a felesleges cérnát.

 

 

   A kötés túloldalát is rögzítsük : az utolsó menet alsó részére cseppentsünk egy csepp pillanatragasztót, majd azonnal töröljük is le egy ronggyal – így a cérna már rögzítve is van.

 

 

   Vágjuk el egy éles késsel a cérnát, hogy az elvágott cérnavég szépen a meglévő menetekhez idomuljon (vigyázzunk, hogy a bot festését lehetőleg ne rongáljuk meg).

 

 

   Majd még egy csepp pillanatragasztóval tegyük még biztosabbá a rögzítést (a felesleget azonnal, gyorsan töröljük le).

   A kés hegyével utólag még eligazgathatjuk kicsit a meneteket, ha szükséges.

 

 

   El is készült a gyűrűkötésünk, már csak a gyűrű túloldalán kell elvégeznünk ugyanezt a műveletsort, utána pedig az összes többi gyűrűn

 

 

 

   A toldás fémhüvelye előtti kötést hasonlóan kezdjük, a végén pedig pillanatragasztóval (vagy a hagyományos módszerrel – melyről a későbbiekben esik szó) rögzíthetjük.

 

 

   A fémhüvelyhez közelítve a kötéssel (kb. 2 mm-rel előtte), cseppentsünk egy kis pillanatragasztót a bottestre, majd folytassuk a kötést.

 

 

   Elérve a fémhüvelyig, fejezzük be a kötést – rögzítsük a cérnát (a bot alsó, gyűrűk felőli oldalán) pillanatragasztóval, majd vágjuk el a cérnát.

 

 

   Ha mindezzel megvagyunk, akkor jöhet a szokásos, utolsó csepp pillanatragasztó a cérnavégre, a felesleget pedig töröljük le azonnal.

   Ezen a képen egyébként jól látszik az a hiba, melyet már említettem (ennek kiigazgatásához szükséges a kés) : az alumínium szalag szélénél (a szalag szélének egyenetlensége miatt) gyakran nem sikerül szorosan egymás mellé tekerni a meneteket. Semmi probléma, a végén egy tompább hegyű késsel egyszerűen eligazgathatjuk.

 

   A spiccgyűrű rögzítésére szintén ideális az Uverapid, de ha egyébként nincs rá szükségünk, és csak ezért nem akarunk venni, akkor használhatjuk az olcsóbb pillanatragasztót is.

   A pillanatragasztó viszont gyorsabban köt, mint ahogy a helyes irányba tudnánk fordítani a gyűrűt, ezért először ragasztó nélkül rátolva, vékony alkoholos filccel jelöljük össze a spiccgyűrű helyes irányát a bottesten és a gyűrű hüvelyén. Ezt követően a bottestre cseppentsünk egy kis ragasztót, majd hirtelen mozdulattal - a jelölést figyelve – toljuk a helyére a spiccgyűrűt.

   A tömör üvegbotok spiccét nyugodtan megfaraghatjuk kissé, ha a spiccgyűrű hüvelye ezt megkívánja - ez nem gyengít a spicc anyagán annyit, hogy hátrányunk származna belőle.

 

 

 

 

   Az elkészített kötéseket én egy réteg csónaklakkal vagy 1-2 vékony réteg, nagyon híg nitrólakkal szoktam bevonni, kis ecsettel. Azért írtam le mindkét alternatívát, mert néhány gyűrűkötés lakkozásához nincs szükség nagy mennyiségű lakkra - ha valakinek esetleg van otthon az egyik féléből, nem szükséges vásárolnia egy teljes dobozt a másikból. A csónaklakkal egyébként könnyebb dolgozni, mert a nitrólakk rendkívül hamar megköt, de a végeredményt tekintve, a célra mindkettő alkalmas. Ha több rétegben lakkozunk, a rétegek között tartsuk be a lakk dobozán előírt száradási időt, különben opálos színűvé válik az egész.

   Egyesek a csillagászati áron, nem kevés utánajárással beszerezhető, speciális, horgászbot gyűrűzéshez kifejlesztett lakkra esküsznek - aki komolyabban kíván a témával foglalkozni, sajnos kísérletezgetésre kényszerül, mert hazánkban sem szakirodalomból, sem a kimondottan horgászbotépítéssel/javítással kapcsolatos anyagokból nem túl bőséges a választék ...

 

   Ezzel tulajdonképpen készen is vagyunk!

Természetesen létezik a horgászbotok felújításának profibb módja is, de az itt ismertetett módszer talán a legegyszerűbb, és - némi gyakorlás után - házilag is könnyen kivitelezhető. Az ily módon felújított horgászbot alkalmassá válik akár rendszeres használatra is. Ha a pillanatragasztóval megfelelően rögzítettük a végeket, a lakkal plusz tartást adtunk a kötéseknek, még sérülés esetén sem áll fenn annak a veszélye, hogy megbomlanának, letekerednének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: RÉGI HORGÁSZBOTOK FELÚJÍTÁSA - Gyűrűzés
HOKÉV horgászbotok és egyebek... - © 2008 - 2024 - hokevhorgaszbotok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat