DAM Quick CD
Megjelenésekor, a valahonnan nehezen szerzett DAM katalógusban meglátva, az esélytelenek nyugalmával nézegettem, hogy mennyire szép, igényes orsó – az árát látva biztos lehettem benne, hogy egy darabig nem fogja gazdagítani a kelléktáramat. Nem is tévedtem sokat, akkoriban nem lett ilyen orsóm… Az idő viszont jótékonyan hat az árakra, mindössze azt a körülbelül húsz évet kellett kivárnom, és máris elérhetővé vált az akkor még elérhetetlennek tűnő, remek kis műszer.
A Quick CD masszív grafitháza semmilyen rendkívüli újítást nem rejt, de precízen, kotyogásmentesen végzi a dolgát. Egy és három csapágyas változatban készült, a különbség használat közben gyakorlatilag észrevehetetlen – legalábbis egy megkímélt darab esetében. Hosszabb távon, gyakori használat mellett persze nyilván egészségesebb, ha a tányérkerék tengelyének mindkét oldala golyóscsapágyakon fut, az idővel kikopó műanyagperselyek helyett.
A hosszított, egy időben távdobónak nevezett grafitdob hasznos újítás (manapság már egészen mást nevezünk távdobónak), a zsinórprofil – az egyszerű dobemelő szerkezet ellenére - kimondottan szép. Némely, egyébként jól sikerült orsónál a fülsértően hangos fék képes lehet elrontani a fárasztás élményét, itt ilyesmiről szó sincs, a fék kellemes, diszkrét hangon, letapadásmentesen működik (bár a letapadásmentesség a karbantartás függvénye is).
Az igazán maradandó alkotás itt kétségtelenül a design: a szürke orsóházhoz igazán jól passzolnak a fehér szegélyű piros csíkok, a feliratok ízlésesek, a címerszerű DAM-embléma pedig még igényesebbé teszi az összképet. Az „izmos” forma megbízhatóságot, strapabíróságot sugall.
Érdekesség, hogy a Quick CD volt az első orsótípus, amely készült terepszínű változatban is.
Fontosnak tartottam, hogy szerepeljen itt ez az orsó - úgy gondolom, hogy az utolsók egyike, ahol még igazán nagy hangsúlyt fektettek az ízléses design-ra. A mai típusok között csak elvétve találkozhatunk ilyesmivel.
Íme, a hátsófékes orsók egyik nagy előnye, a gombnyomásra levehető dob. A korábbi orsókéhoz képest jóval hosszabb dob távolabbi dobásokat tesz lehetővé. A rajta lévő barázdák a zsinór precízebb eloszlását segítik elő, a zsinórral való feltöltés kezdeti fázisában.
Ez a kép még karbantartás előtt készült, és jól látszik a tányérkeréken a kissé eltúlzott mennyiségű zsír. Ennyire „túlzsírozni” egy orsót általában felesleges - szükség esetén célravezetőbb a plusz hézagoló alátétek alkalmazása.
A meghajtó és dobemelő szerkezet egyébként nem okoz meglepetést - a megszokott alkatrészeket találjuk, a megszokott felállásban. Az egycsapágyas változatnál a csapágy az orsónyakban, a háromcsapágyasnál pedig az orsónyakban és a tányérkerék tengelyének két oldalán található.