Fém horgászbotok
A horgászok találékonyságára, illetve az akkori szegényes horgászcikk-választékra jellemző, hogy az ötvenes/hatvanas években a legkülönfélébb anyagokból készítettek, de mondhatnánk úgy is, hogy kénytelenek voltak készíteni horgászbotokat. Ilyenek például a harckocsi antenna, a párbajtőrpenge, illetve elvétve még fellelhetők bambusznád nyéltagú, fém spicctagú, valamint fém nyéltagú, üvegszálas spicctagú botok is.
Az alábbi képeken látható, tőrpengéből készült bot is ezekből az időkből származik. Hossza 160cm, súlya 610gr – ez a mai viszonyokhoz képest nem tűnik kevésnek, de a kipróbálás során azt tapasztaltam, hogy ez egyáltalán nem zavaró, sőt kifejezetten jól kézreálló kis bot. Egyébként a 610 grammból 420-at a nyél tesz ki, így semmiképpen sem nevezhető fejnehéznek.
A toldás nem a bottestet gyengíti, nem annak karakterisztikáját rontja, hanem a bottest és a nyél találkozásához tervezték.
Érdekes megoldás, de meglepően jól használható. Hogy sorozatgyártásban vagy egyedileg készült, az talán már örök rejtély marad…
Az orsótartó fém, és a régi botokra jellemzően felülről záródik, a nyél az akkori „divatnak” megfelelően, lakkozott parafa
A végzáró dugó valamilyen kemény, gumiszerű anyag
Sok munkát fordítottak a toldás kivitelezésére, működik is tökéletesen
A keverőgyűrű krómozott, a többi pedig (beleértve a spiccgyűrűt is) kerámiabetétes. Keverőgyűrűnek kénytelenek voltak ezt a típust használni, mert kerámiabetétesből nem készült ilyen nagy méret – valószínűleg a súlya miatt
Nagyon érdekes ez a szintén tőrpenge spicctaggal rendelkező, de rézcső nyéltagú bot
A nagyméretű, és a nyélhez közel elhelyezett keverőgyűrű lehajtható
További érdekesség, hogy a keverőgyűrű rögzítését két rézhüvely is segíti, melyeket a bottestre forrasztottak