ABU Cardinal 55

 

   Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy kicsit közelebbről is megnézzem a 80-as évek pontyozóinak egyik közkedvelt orsóját, a Cardinal 55-öst. Természetesen a „közelebbről megnézés” nálam az utolsó csavarig történő szétszerelést jelenti – kíváncsi voltam, egy kategóriába lehet-e sorolni az általam is használt, hasonló meghajtó szerkezettel készült C4-essel, mennyire működik megbízhatóan hátul elhelyezett fékje, zajosabb-e a kissé bonyolultra sikerült, de kétségtelenül szép zsinórprofilt eredményező dobemelő mechanizmus – egyszóval mik az előnyei és hátrányai.

   Véleményem szerint, esztétikailag nagyon jól sikerült a széria, festése tartós, a feliratok visszafogottan tetszetősek, az aranyszínű címer pedig az ABU minden típusán jól mutat. Zsinórkapacitása 0.35mm/160m, tehát mérete univerzálisnak mondható.

   A Cardinal 55-ös szögletes háza (kisebb és nagyobb testvéreihez hasonlóan) alumíniumötvözetből készült, így masszív és kissé nehéz is - bár a viszonylag nagyobb súlyt én mindig pozitívumként könyvelem el. Az itt bemutatott darab visszaforgásgátlója már néma, de ez nem volt mindig így, a nyolcvanas évek előtt gyártott példányok még „hangos” visszaforgásgátlóval készültek. A dob műanyag, de strapabírónak tűnik - a nyolcvanas években még nem volt jellemző a fonott zsinórok használata, a monofil pedig nem jelent nagy veszélyt a jó minőségű, műanyag dobra.

 

A „karosszéria” formája, az orsó esztétikai megjelenése örökzöldnek tekinthető, harmincöt éves létére sem tűnik elavultnak

 

Nézzünk bele először az orsóházba: a köznyelven csigásnak nevezett meghajtás egy bronz homlokfogaskerékből és egy acél csigatengelyből áll. Az egyetlen golyóscsapágy az orsónyakban található, egy zégergyűrű rögzíti kotyogásmentesen. A visszaforgásgátló „némító” szerkezete érdekes és látványos elem, de nem szokványos a dobemelő szerkezet sem

 

Kiegészülve a dobemelést végző bakelit fogaskerékkel

 

A dobemelést a 2.számmal jelzett, felül megfüggesztett alkatrész végzi, a bakelit dobemelő fogaskerékkel együttműködve. A fogaskerék a piros nyíllal jelzett tengelyen foglal helyet, nútjába pedig a 2.számú alkatrész sárga nyíllal jelzett csapja illeszkedik. Ily módon, az orsó tekerésekor a 2.számú akatrész előre-hátra mozog, vele együtt pedig a dobemelő tengely is, mert az 1.számmal jelölt, a tengelyre pattintott (szintén bakelit) alkatrész és csavarja egymáshoz kapcsolja őket. Természetesen a kék nyílnál található csavart nem szabad szorosra húzni, a 2.számú alkatrésznek itt biztosítani kell némi mozgási lehetőséget, anélkül meg sem tudna mozdulni a szerkezet. A csavar véletlen kilazulásától nem kell tartani, a bakelitben stabilan rögzül.

 

A dobemelő fogaskerék túloldala - ebben vájatban helyezkedik el az imént sárga nyíllal jelzett csap. A vájat nem szabályos kört mintáz, ennek szerepe, hogy a dob kevesebb időt töltsön a dobemelés alsó és felső holtpontján, kiküszöbölve ezzel az alján és tetején magasabb, hullámos zsinórprofilt

 

A görgős zsinórvezető megbízhatóan működik, a karbantartás előtt is vígan forgott. A felkapókart egyébként mindkét végén rugóval látták el

 

Némi negatívum: a hajtókar rögzítése bizony elég kotyogós. A meghajtó fogaskerék tengelyének hatszögletűre kiképzett végére illeszkedik a hajtókar hasonlóan kiképzett foglalata. A problémát az okozza, hogy ez az illesztés nem lehet túl szoros, hiszen akkor kínszenvedés lenne szétszedni. Ha viszont nem túl szoros, akkor kotyog – és itt a lehetőségek végére is értünk ennél a megoldásnál… A szisztéma, és ezzel együtt a kotyogás ismerős a mai orsóknál is, csak ott a hajtókar tengelye belülre kerül.

Pozitívum viszont, hogy a hajtókart és a meghajtó fogaskerék tengelyét összetartó csavar feje is fém, tehát eltörésétől, megrepedésétől nem kell tartani

 

Gyári tartozék a dobszűkítő műanyag gyűrű

 

   Összegezve: annyit mindenképpen kijelenthetünk, hogy a Cardinal 55-ös egy komoly orsó – még mai viszonylatban is. Minden elemén látszik, hogy átgondolt és aprólékos tervezés előzte meg a gyártást, bár nekem úgy tűnik, némely alkatrészek/megoldások esetében talán túl sokat is gondolkodtak.

   A hajtókar rögzítése túlbonyolított, egy egyszerű, „betekerős” csatlakozással elkerülhető lett volna az orsó legbosszantóbb hibája. Gyakorlatilag szinte mindenhol a megszokottól kissé eltérő megoldásokkal találkozunk, számomra ezért nem illik bele a képbe a fék hangját adó lemezrugó. Azt a kis időt még igazán ráfordíthatták volna valami kevésbé „vad” fékhangot produkáló, egyszerű, rugós szerkezet létrehozására. A fém és teflonlemellákból álló fék egyébként az optimális tartományban letapadásmentesen működik. A szorosabb tartományban már nem mondható el ugyanez, de rendeltetésszerű használat mellett ennek semmi hátránya nem érezhető.

   A bemutatott változat egypontos visszaforgásgátlóval rendelkezik - ennek létjogosultsága egy normál felkapókarral ellátott orsón szintén megkérdőjelezhető (az egypontos visszaforgásgátlót az ún. castos orsókhoz találták ki, ahol a felkapókar - egy kis kallantyú segítségével - mutatóujjal nyitható, így dobás előtt biztosan mindig ugyanabban a pozícióban áll meg).

   Negatívumként említhető még – annak ellenére, hogy a rotoron jelentős méretű ellensúlyt helyeztek el – az orsó bizonyos mértékű kiegyensúlyozatlansága, illetve a zsinórklipsz hiánya is. Érdekes, hogy a hézagolásra nem fordítottak túl nagy figyelmet, az egy darab, gyári hézagolóalátéttel csörgött, csattogott, zakatolt az orsó, szükséges volt további alátétek behelyezése. A karbantartást követően a futás simává és csendessé vált, de mivel ezekből a speciális alátétekből nem túl bőséges a választék hazánkban, így a műveletet nem mindenki tudja elvégezni házilag.

   Mindezek ellenére, a „retró” hangulatú pontyozásra, süllőzésre vágyóknak nem tartom rossz választásnak, mert apróbb hibái ellenére egy szerethető orsó.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: ABU Cardinal 55
HOKÉV horgászbotok és egyebek... - © 2008 - 2024 - hokevhorgaszbotok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat