Tonkinnád horgászbotok

 

   Az üvegbotok korát megelőző időszakban jellemzően bambusz és tonkinnád horgászbotokat használtak elődeink. Előbbiek képviselték a „kommersz” kategóriát, hiszen olcsóak, bárhol beszerezhetőek voltak, kiszárítást követően csak fel kellett gyűrűzni őket, végül egy lakkréteggel lekezelve, viszonylag kevés idő és munka ráfordításával egy használható horgászbottá váltak.

   A tonkinnád botok készítése ezzel szemben rengeteg munkát és időt vett igénybe, ebből adódóan jóval drágábbak is voltak, közel sem engedhette meg magának mindenki ezt a fajta luxust.

   A tonkinbotokat a jobb karakterisztika és a tartósság érdekében háromszög keresztmetszetű, hosszú nádszeletekből készítették, melyeket a hegyükkel egymás felé fordítva, műgyantával ragasztottak össze – így alakult ki a jellegzetes, hatszög keresztmetszetű bottest. Könnyű ezt leírni, de nehéz megvalósítani, hiszen a nádszeleteket először méretre kellett hasítani, majd összeragasztani, néhány centiméterenként egy-egy kötéssel fixálni, száradást követően csiszolni, lakkozni, gyűrűzni, újra lakkozni – és mindezt nagyon precízen, hiszen az elkészült bot nem lehetett görbe.

   Ha már ennyi időt szántak a bottest elkészítésére, általában gyűrűkből, nyélből, orsótartóból is igényesebb került rá, így a tonkinnád botokat nyugodtan nevezhetjük koruk felsőkategóriás horgászbotjainak.

 

„Pergető”

 

   Hazánkban is készültek tonkinnád botok, ismertebb típusok a „Duna mester”, a „Tass mester”, illetve a  „Balaton”. Ma már ritkák, mint a fehér holló - hiába, 50-60 év egy horgászbot számára is hosszú idő...

   Én egy még ritkább típust szeretnék most bemutatni : a „Pergető” a bizonyítéka annak, hogy már az ötvenes, hatvanas években is mutatkozott érdeklődés a műcsalis horgászat iránt!

 

 

Azt hiszem, itt valóban megállja a helyét, hogy ez a bot a magyar horgászcikk-gyártás történelmének értékes része!

 

Szép és kellemes fogású parafanyél, felülről záródó, fém orsótartóval.

 

Hatszög keresztmetszetű bottest, 8-10 centiméterenként egy-egy kötéssel. Amellett, hogy nagyon esztétikusak, ezek a kötések segítettek egyben tartani az egymáshoz ragasztott nádszeleteket

 

Ragasztott botjaink többnyire ilyen régi típusú, kerámiabetétes gyűrűkkel készültek

 

Hossza 2.15m, optimális dobósúlya 15gr. Érdekesség, hogy a bot súlyát is feltüntették, valamint az ajánlott zsinórvastagságot is - ami jelen esetben 0.30-as.

 

  A mai felszerelésekhez szokva, kissé eltúlzottnak tűnhet a 0.30-as átmérő, de ne feledjük, hogy az akkori damilok szakítószilárdsága még lényegesen alacsonyabb volt. Nézzünk csak meg például egy 0.30-as Leska Exquisit zsinórt :

 

4.5 kg-ot írnak, ami csomózva valószínűleg lecsökkent körülbelül 3.5-re, így már érthető, miért használtak akkoriban 0.40 - 0.50-es zsinórokat az általános módszerekhez

 

Mellesleg 3Ft 25fillérbe került - közel sem számított olcsóságnak akkoriban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Tonkinnád horgászbotok - „Pergető”
HOKÉV horgászbotok és egyebek... - © 2008 - 2024 - hokevhorgaszbotok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat