Harcifékes és nyeletőfékes orsók

 

   Akár szeretnénk, akár nem, az idő rohan – meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy „régi orsó” alatt már nem csak az igazán régi, fémházas, csészés, racsnis őskövületeket értjük, immár a nyolcvanas évek végéről származó, grafitházas, hátsófékes darabokat is régiségnek nevezhetjük.

   Azt gondolni, hogy ekkorra már mindent újítást kitaláltak, amit a témában lehet, nagy tévedés – ebben az időben kezdett elterjedni például a korábban nem alkalmazott nyeletőfék, vagy a harcifék.

 

 

Daiwa ST4070

 

   A Daiwa ST-n az utóbbi található meg (több más érdekességgel együtt), bár nehéz kitalálni, hogy voltaképpen minek is szánták, hiszen 70-es méretével nem kimondottan egy „finomszerelékes” orsó. Hallottam már találóan „tolófékes” orsónak is nevezni – és azt hiszem, ez a kifejezés állja meg leginkább a helyét, a használója pedig majd eldönti, nyeletőfékesként vagy harcifékesként használja.

   A szokatlan alakú orsó, szokatlan fékmegoldása nem igazán terjedt el (nálunk valószínűleg hozzájárult ehhez a csillagászati ára is), mondhatni „kihalt” – így méginkább érdemes rászánni egy kis időt, és közelebbről is megvizsgálni.

 

Első ránézésre sem átlagos orsó - a hátsófék állítója sem szokványos, a visszaforgásgátló kapcsolója sem a megszokott helyen található, a nagy fékkarról már nem is beszélve. Viszont nagyon jól sikerült eltalálni a formáját...

 

A grafitházban három golyóscsapágy, és egy mai viszonylatban is felsőkategóriás meghajtó szerkezet található. A hajtókarfogantyú tengelyén talán látszik, hogy ez az orsó megjárt már egy-két csatát, de a mai napig simán, kotyogásmentesen fut

 

A „tolófék” a hátsó állásban fejt ki kisebb fékerőt

 

Előretolva pedig akár állóra is fékezhetjük a dobot. A „normál” hátsófék állítócsavarja nem éppen kézreálló, de fárasztás közben elég a „tolófékkel” állítanunk

 

Ebből kellene összerakni... (erre az orsóra igazán nem lehet ráfogni, hogy csak néhány alkatrészből áll - jónéhány darab le is maradt a képről)

 

Bronz tányérkerék és csigatengely - ehhez azt hiszem, nem kell többet hozzáfűzni ...

 

Talán furcsának tűnhet, ha valaki szépnek nevezi egy orsó meghajtó szerkezetét, de én felvállalom - ez a legszebb azok közül, amiket eddig láttam

 

A zsinórklipsz első ránézésre házilagos megoldásnak tűnhet, de nem az - íme a nagyon egyszerű, de megbízható megoldás a kiakasztott klipszes horgászatra

 

Nem tudom, mi az a „szilikon nitrid”, de kemény valami lehet, mert berágódásnak nyoma sincs a zsinórvezető görgőn

 

Érdekességképpen megérdemel néhány sort ez a valamivel későbbi (de ma már szintén „réginek” nevezhető) típus, egykori kedvencem, a Regal-X BRT is. Még nincs agyoncsapágyazva, a háza és dobja grafit, ennek ellenére egy nagyon precíz működésű, megbízható és igényes orsó.

Különlegessége, hogy nyeletőfékes és hátsófékes (ezzel a párosítással ritkán találkozhatunk), illetve a nyeletőfék állítócsavarja is hátul, az orsó alján található.

 

 

 

 SILSTAR GXB60

 

  A „valódi” nyeletőfékes orsók úttörője. Néhány gyártó kezdeti (többnyire életképtelen) próbálkozai után a SILSTAR állt elő egy olyan konstrukcióval, amely etalonnak tekinthető, szerkezetileg és formailag egyaránt.

   A GXB egyszerű kezelhetőséget kínált, emellett a márkától megszokott jó minőséget is, mindezt egy esztétikus formába öltve. A mai napig sok horgász kedvencei ezek az immár huszonéves orsók - köszönhetően a viszonylag egyszerű, de nagyon megbízhatóan működő szerkezetüknek.

 

Klasszikus forma, grafitházzal és egy darab golyóscsapággyal - a modern nyeletőfékes orsók őse

 

Az újítás a visszaforgásgátló kapcsolója alatt látható - itt találkozhattunk először két teljesen különálló fékkel, hiszen a GXB voltaképpen egy elsőfékes orsó. A nyeletőfék - a normál féktől teljesen függetlenül - hátul kapott helyet.

 

A nyeletőféket (amit a Silstar Bait Feeder-nek nevezett) a kallantyú előretolásával kapcsolhatjuk be. A mai orsókhoz hasonlóan, a hajtókar elfordításakor a fék ismét normál állásba kattan. A nyeletőfék fékereje a hátsó tekerővel állítható.

 

A korabeli orsókon jellegzetes „extra” volt a rózsafa hajtókarfogantyú

 

A hajtókar egyébként csavarmenettel csatlakozik a tányérkerék tengelyéhez - ez egyszerű és garantáltan kotyogásmentes megoldás

 

 A kor orsóinál megszokott meghajtó és dobemelő szerkezet, megfűszerezve némi kallantyúval, rugóval - ami már ránézésre is elbizonytalaníthatja a vállalkozó kedvű, otthoni barkácsolókat...
 Jól látszik, hogy a tányérkerék tengelyén nem golyóscsapágy, hanem műanyagpersely teljesít szolgálatot - ennek ellenére a legtöbb GXB nagyon simán, mindenféle mellékzörej, kattogás, kotyogás nélkül működik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: A harcifékes és nyeletőfékes orsók ősei - Daiwa ST4070 és Silstar GXB60
HOKÉV horgászbotok és egyebek... - © 2008 - 2024 - hokevhorgaszbotok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat