Tokoz 1491
A magyar típusok mellett, az érdekesség kedvéért nézzünk meg egy csehszlovák tonkinnád botot is. A horgászbotok – az orsókhoz képest – egyszerűbb felépítésű holmik, mégis sok apró különbség fedezhető fel : a csehszlovák ragasztott botok gyűrűi jellemzően achátbetétesek voltak, melyeket másfajta kötésekkel rögzítettek, de más az orsótartó, valamint számunkra szokatlan formájú és méretű a végzáró dugó is.
A gyűjtők számára öröm az ilyen változatosság – ez élteti a gyűjtőszenvedélyt…
A TOKOZ a ragasztott botokat nem típusnévvel, hanem típusszámmal látta el. Az 1491-es típus egy 180 cm hosszúságú, mindössze 225 gr súlyú, könnyű kis bot
A bottest természetesen itt is hatszögletű, a gyártási szisztéma is ugyanaz
Műanyag/alumínium orsórögzítő - a régi botokra jellemzően felülről záródik
Piros, achátbetétes gyűrű
A spiccgyűrű is achátbetétes
Méretes végdugó, gumiból - kényelmes, de segít a bot kiegyensúlyozásában is
- - -
Mint arról már szó esett, a tonkinnád botok meglehetősen drágák, a kispénzű horgászok számára elérhetetlenek voltak. Néhány gyártó viszont úgy gondolta, hogy őket sem szabad megfosztani a ragasztott botok nyújtotta örömöktől – a drága tonkinnádat jóval olcsóbb keményfa szeletekkel helyettesítették.
Spórolni a nyélen is lehet : egyszerűen kiöntötték gumiból, két orsórögzítő gyűrűt húztak rá, és máris elkészült az eredetinél jóval kedvezőbb árú ragasztott bot.
Ennek ellenére mégsem terjedtek el, ugyanis ezek a botok nehezek voltak, mint a sár, és merevek, mint a seprűnyél. Tulajdonosuk valószínűleg az első kisebb ponty fárasztása után nosztalgiával gondolt régi, könnyű bambuszbotjára, miközben sajgó alkarját tapogatta…