Régi horgászbotok felújítása

Az első lépések

 

   Az alábbiakban megpróbálok némi segítséget nyújtani abban, ha valaki kedvet kapna egy régi horgászbot (elsősorban üvegbot) felújítására, használhatóvá tételére.

   Ha a bot nem adott (örökölt, pincében/padláson talált …stb), hanem kifejezetten a „retró” hangulatú horgászat céljára vásárolná valaki, akkor javaslom, hogy megvásárlás előtt próbálja ki, fogja kézbe (netes vásárlásnál ez persze sajnos nem megoldható), hogy a karakterisztikája megfelel-e az igényeknek. Emellett az üvegbotok hátránya a viszonylag nagy súly – mielőtt valaki pénzt ad ki érte, nem árt, ha ezzel megismerkedik, megbarátkozik kissé.

    A toldást mindenképpen nézzük meg : a „lötyögős” toldás javítása elég körülményes, és hosszú távon nem lesz tökéletes. Kisebb probléma, ha a toldás túl szoros, ezt a leggyakrabban oxidáció vagy szennyeződés okozza, többnyire segít rajta egy alapos tisztítás.

 

 

   Első lépésben a botot szabadítsuk meg a gyűrűitől, távolítsuk el a régi, kopott, foszladozott cérnát. Hogy az új gyűrűk is a megfelelő helyre kerüljenek, nem árt a leszedett gyűrűk helyét alkoholos filccel megjelölni (és a jelölésekre odafigyelni a következő művelet, a tisztítás során). A gyűrűk könnyen eltávolíthatóak, ehhez csak a kötést kell az egyik végén megbontani, és szépen letekerhető az egész. Díszítés céljából gyakran került a kötés alá alumínium szalag, ennek leszedéséhez már kell némi türelem, de egy éles pengéjű késsel különösebb erőfeszítés nélkül kivitelezhető. A spiccgyűrű ragasztása, öngyújtóval óvatosan melegítve rendszerint elenged (persze valami ronggyal fogjuk meg…), de újabb botoknál vigyázzunk az ilyen melegítgetéssel,  a korszerűbb anyagok kevésbé elnézőek az ilyen beavatkozásokkal szemben – előfordulhat, hogy az utolsó 2-3 cm a gyűrűvel együtt lekonyul…  Korszerűbb botoknál ezért inkább a forró vízben való melegítést javaslom.

   Erősen szennyezett botnál a tisztítást végezhetjük langyos vízzel és folyékony súrolószerrel, egy mosogatószivacs segítségével - érzéssel, nehogy a festést is lesúroljuk. Kevésbé szennyezett bot esetében elegendő a folyékony szappanos, mosogatószeres langyos víz. A parafanyél szintén kitűnően tisztítható folyékony súrolószerrel, itt a szivacs helyett használhatunk körömkefét.

 

    Következő lépés lehet az esetlegesen kimozgósodott orsórögzítő, lejáró végdugók ragasztása. Erre a célra nekem az Uverapid típusú, kétkomponensű műgyanta ragasztó vált be leginkább (ára kb. 1000 Ft). Kapható belőle 5 perces, illetve 20 perces – a percek a kötési időt jelzik, ennyi időnk van tehát az anyaggal dolgozni, mielőtt megkötne. Ezzel a ragasztóval helyreragasztható akár a komplett parafanyél, az orsórögzítő, illetve a végzáró dugók is. Erős, kemény és tartós, színe enyhén sárgásan áttetsző. Ha az orsórögzítő már annyira lötyögne a helyén, hogy a kialakult rést csak nagy mennyiségű műgyantával tudnánk kitölteni (ritkán fordul elő), akkor takarékossági okokból „Tesa” szalaggal aládolgozhatunk, így kevesebb ragasztóra lesz szükség. Az orsórögzítő ragasztásához persze előbb átmenetileg el kell távolítanunk az első markolatot - még ha az stabilan áll is. Ez egy erősebb csavarással többnyire kivitelezhető, de arra azért vigyázzunk, hogy ne törjük darabokra. A művelet végén a már leírt módon az első markolat is visszaragasztható a helyére. A ragasztó teljes száradásáig a megragasztott elemek szintén „Tesa” szalaggal rögzíthetők átmenetileg.

 

   Ha ezekkel megvagyunk, hozzáláthatunk az új gyűrűk felkötéséhez. Természetesen, ha ragaszkodunk az eredeti gyűrűkhöz, és azok használatra alkalmas állapotban vannak (nem rozsdásak, és nincsenek berágódva), úgy azok is visszakerülhetnek. Ha állapotuk már nem felel meg, akkor vásárolnunk kell egy gyűrűgarnitúrát. A régi botok stílusához illő, kerámiabetétes gyűrűsor már 1300 Ft körül kapható, ez az átlagos használatra teljesen meg is felel. Spiccgyűrűt nem tartalmaz a csomag, azt külön kell megvásárolnunk (ehhez vigyük magunkkal a boltba a spicctagot), további 2-300 Ft-ért.

   A csomag többnyire 5-6 db gyűrűt tartalmaz – előfordulhat, hogy (rövidebb bot esetén) nem lesz szükségünk mindre, ekkor a méretben hozzáillőket használjuk fel.

 

 

    A gyűrűzés megkezdése előtt dugjuk össze a bottagokat, és világosabb háttér felé tartva vizsgáljuk meg. A gyártási technológia miatt a horgászbotok, ha alig észrevehetően is, de az egyik irányba könnyebben hajlanak, ezt „ugráspontnak” nevezik. A gyűrűk felkötéséhez ELVILEG ezt az ugráspontot kell meghatároznunk : a spicctag vékonyabbik felét függőlegesen tartsuk lefelé, tegyük a padlóra, majd a tenyerünkkel a másik végét nyomjuk lefelé. A bottag mindig azonos irányba fog elhajlani – ez az ugráspont. Elvileg a gyűrűket ebben a vonalban kellene felkötnünk - új bottestnél legalábbis ez lenne az eljárás.

   Viszont itt olyan botokról beszélünk, amik már magukon viselik a több évtizedes használat nyomait. Amikor készültek, még nem számítógép vezérelte robotok ragasztották a helyükre a toldáshoz használt fémhüvelyeket. Ebből kifolyólag nagyon gyakran az ugrásponttól eltérő irányú elhajlást találunk. Ezért célravezetőbb, ha inkább az előbb említett módon, világos háttér felé tartva vizsgálgatjuk a botot, a spicctagot finoman forgatva a nyéltag hüvelyében, a gyűrűket pedig úgy kötjük fel, hogy a bot „alap” görbülete lefelé nézzen - különben előfordulhat, hogy az elkészült boton jóleső érzéssel végignézve, azt látjuk, hogy a spicce jobbra vagy balra hajlik.

(Annak idején előfordult, hogy egyik-másik bot gyűrűzése gyárilag ferdére sikerült, mert gyorsan kellett sokat gyártani... Ezért az eredeti gyűrűzésben se bízzunk meg 100%-ig, inkább mindenképpen szánjuk rá azt a néhány percnyi vizsgálódást.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: RÉGI HORGÁSZBOTOK FELÚJÍTÁSA - Az első lépések
HOKÉV horgászbotok és egyebek... - © 2008 - 2024 - hokevhorgaszbotok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat